Az idő érzékelése 1.

AZ IDŐ ÉS A BIOLÓGIAI CIKLUSOK

Mindannyian tapasztaljuk itt a nyugati civilizáció zaklatott világában azt, hogy alig van időnk, folyton sietni kell, különböző határidők és időpontok szorításában élünk. Egyre gyorsuló tempóban rohanunk, és egyre több médium foglalkozik e jelenséggel aggódva, hogy hova rohan a világ?

Mi mást kérdeztünk. Azt, hogy MIÉRT rohan?

Az általunk, évtizedes kutató munkával talált választ tettük közzé ezen az oldalon, melyen folyamatosan közöljük az újabb eredményeket is. Kutatásunk közben ugyanis más kérdésekre is fény derült. Arra, hogy mióta rohan. Arra, hogy mitől rohan. És arra is, hogy ezt az eszeveszett iramot, mely extrém magasságokba emeli a stresszt, civilizációs betegségek sorával terhelve életünket, miként lehet egy természetesebb, harmonikusabb, egészséges ritmusra váltani.

Koncepciónkról, azaz kutatásunk jelenlegi következtetéseiről, eredményeiről, megállapításainkról és az általunk javasolt lehetséges megoldásokról olvashat itt részletesebben az érdeklődő.

MI AZ IDŐ?

Nos, ahhoz, hogy megérthessük mai rohanásunkat, ahogy minduntalan az idő szűkével küzdünk, először is meg kell értenünk az IDŐ megfoghatatlan fogalmát. Valamint azt is, ahogyan ezt érzékeljük, ahogy megéljük, ahogyan reagálunk rá – azaz meg kell értenünk önmagunk biológiai működését, valamint a gondolkodó, észlelő és reagáló agyunkat.

BIOLÓGIAI CIKLUSOK

Nézzük meg először is a biológiai lényünk néhány, az idő aspektusából fontos alapműködését.

Tudjuk, hogy az élővilág minden egyedének, legyen az egyszerű vagy bonyolult szervezet, állat vagy növény, van egy vegetatív ciklusa. Életműködéseiben megfigyelhető az aktív-passzív szakaszok váltakozása.

Ha a környezetünk állatvilágát megfigyeljük, akkor teljesen egyértelmű, hogy az állatok nappal aktívak és táplálkoznak, mozognak, élelmet keresnek, vagy esetleg épp menekülnek. Éjjel viszont menedéket, pihenő helyet keresnek, mert éjjel alszanak és a vegetatív rendszerük lecsendesedik. Mi, emberek, épp úgy alszunk, mint az állatok. Az izmok ellazulnak, a szívritmus lenyugszik, az érzékelés csökken. Lehunyt szemmel alszunk, nem figyelünk, nem nézünk, néha a zajokat is alig halljuk, míg ernyedt izmaink pihennek.

Az állatvilágban ez egy veszélyes idő, hiszen az éjszakai ragadozók gyakran épp ezt az elnyugodott, szinte mozdulatlan, a külvilág ingereire nehézkesen reagáló alvó időt használják ki a zsákmány megszerzésére. Mivel mi magunk is – biológiai és ösztönös működésünket tekintve – épp úgy az állatvilág része vagyunk, melyből az értelmünk emelt ki emberré, a testünk és működése nagyon hasonló az állatokéhoz.

Éjjel alszunk – legalábbis az éjszaka a tipikus alvás idő. A vérnyomás csökken, az izmok elernyednek, a légzésszám és a szívdobogás üteme egyaránt lecsillapul. Ugyan akkor az emésztőszervek működése és a méregtelenítés aktívan zajlik. Ilyenkor – mondhatni – mintegy „nagytakarítást” végez a szervezetünk, hiszen végre erre is van idő. A nappali aktivitás sok stresszt hordoz, amikor azonnal cselekedni kell, és beindul az „üss vagy fuss” reakció. Stressz hatására a szervezet leállítja az emésztés/felszívódás/méregtelenítés igencsak vér és energiaigényes funkcióit, mert stresszhelyzetben az izmokba kell a vér, az erő. Az emésztés várhat. Oda ezért már nem jut a szükséges mennyiségből.

Ezt, hogy mennyi erőt igényel az emésztés, valószínűleg mind megtapasztaltuk már egy-egy nagyobb étkezés után, amikor olyan jól esik üldögélni, pihenni, mert kissé elálmosodik az ember. A „szieszta” tipikusan egy ilyen, a jó emésztésre, a megpihenésre szánt idő. Persze, ott az ebéd utáni kávé, hogy ezt ellensúlyozza.

Ezért, amikor stressz alatt az állat az életéért fut vagy harcol, ez a belső részük a háttérbe szorul, a főszerep a perifériáké lesz: a kiélesedő érzékeké, ami a gyors felismeréshez és reakcióképességhez kell, és az izmoké, hogy végrehajtsák.

A természet ezt a nappali stresszt úgy ellensúlyozza, hogy éjszaka pihennek az élőlények, nem mozognak az izmaik, minimálisra csökkennek az érzékelő funkciók, és így visszavéve a dominanciát a perifériáktól, a belső folyamatok kapnak teret. Ez az a napszak, amikor eljön az az idő, hogy végbemegy az emésztés, felszívódás, salaktalanítás, méregtelenítés. Amikor a szervezet regenerálódik, erőt nyer az új naphoz, amikor megszabadul a stressz kémiailag káros utóhatásaitól. Ilyenkor tisztul ki az idegrendszer is, amihez az álmok segítenek, hogy disszipálódjanak a felhalmozódott idegi terhek. Még az állatok is álmodnak. Ki ne látott volna alvó, de álmában is szaladó mozdulatokat tevő kutyát? Ki ne emlékezne legalább egy álmára?

A pihenés, az alvás, az álmodás a szervezetünk számára létfontosságú regenerációs idő, melyben a rekreáció mehet végbe a szervezet minden szintjén. Pihentető, megfelelő ideig tartó mély alvás után frissen, kipihenten, feltöltődve, újult erővel vághatunk neki az új napnak.

Az újabb aktív szakaszban a hangsúly újra a perifériákon van: érzékelés, észlelés, a külső ingerek idegrendszeri feldolgozása, értelmezése és az izomzat mozgásának a koordinációja zajlik.

Mindezt pedig az agyunk végzi, mint ahogyan az állatvilágban is. A fejlettebb kategóriákban, a gerinces emlősállatok közé tartozó fajoknál, a háziállatainknál, házi kedvenceinknél ezt jól megfigyelhetjük.

De miként is érzékel, hogyan működteti az élőlényeket az agy? Miféle furcsaságokat okoz, ahogy a két agyféltekénk működik?

A következő részekben ennek fogunk alaposabban utána járni. Először is szemügyre vesszük majd a bal agyféltekét azután a jobbat, s végül megnézzük mindezt működése közben. Kalandra fel!